Felnyitotta szemeit, először vett lélegzetet. Az élénk zöld szemeivel felnézett, és anyját kereste, de elesett és nekigurult a barlang falának. Nem értette, mi történik, rá állt gyönyörű, kicsi arany sárkánylábaira.
Nézte a tojáshéjat, amelyből jött, kereste eltűnt szüleit. Kíváncsiságképpen szétnyitotta élénk arany szárnyait, majd behajlította. A napfény beáramlott a barlangba. A levegő hideg volt, és visszahajtotta szárnyait, mert a szárnyai vékony bőre fázik a legjobban, a kis teste többi része közül. Hirtelen megértette mi történt.
A fajukból most ő volt az egyetlen, ő uralkodott a piros, kék, zöld és a fekete sárkányok fölött. Ez volt az egyetlen arany sárkány kötelessége. De kisétált a völgybe, ahol az ő kivételével nem volt senki. Kieresztett egy halk nyögést, reménykedve, hogy más sárkányok meghallják, és segítenek rajta.
Ó jaj, azt feltételezi, hogy ő az egyetlen sárkány ezen a hideg, ködös reggelen. Kitárta szárnyait, gyanakodva, hogy a hideg kiirtja őt, és ezzel a fajukat is. Széttárva szárnyait, rálépett a szikla peremére. Ahogyan állt ott biztosan, valami azt súgta neki, hogy nem ő az egyetlen sárkány, pontosabban nem ő az egyetlen arany sárkány.
Eltaszította lábát a szikláról, és felemelkedett a levegőbe. Feldühödött, és figyelmesen más völgy után nézve repült, ahol sárkányok vannak, egy völgy, amit otthonának nevez.