Akárcsak a többi pandóriai lény, a banshee is rendkívül erős sejtszerkezettel rendelkezik. Ez a szervezet, amely természetes úton termeli a szénrostot, sokkal könnyebbé és erősebbé teszi a csontjaikat bármely más szárazföldi élőlénynél. Viszont hozzájárul ahhoz is, hogy minden szárnycsapással egyre magasabbra emelkedjenek, és minnél erősebbek legyenek - az erő elengedhetetlen Pandora sűrű légkörében. Az izomszövetük biokémiája elősegíti, hogy kétszer annyi energiát termeljenek, mint amennyi az izmuk súlya, hasonlóan más repülő szárazföldi állatokéhoz, mint például a denevér vagy a madár. Ez a folyamat óriási hőt termel. Az üreges csontok kapcsolatban állnak a fújtatószerű tüdővel, így a hosszú csontok hűtik a repülés során az első és hátsó szárnyakat.
Csupán csökevényes lábaik vannak (ellentétben roknukkal, a Nagy Leonopteryxszal, ismetebb nevén Torukkal), életük nagy részét repüléssel töltik, csak azért szállnak le, hogy megetessék a kicsinyeiket. Feltehetőleg zsákmányaik nagy része is valamely kisebb repülő állat vagy olyan fákon élő állatok, amelyeket a magasból repülve ragadnak meg hasonlóan a földi sasokhoz.
A szárnyak végén karom vagy ujj található, melyek segítenek felkapaszkodni a sziklákra, mászni a sík földön, talán húzni a testüket vagy megtartani az egyensúlyt repülés közben.
A banshee és Pandora összes más repülő lénye feltehetőleg a vízi élőlényekből fejlődött ki, erre utal az állkapocsszerkezetük.
Bőrszerű kültakarójuk a színek számos árnyalatában tündököl. De néhány banshee csupán két színben tűnik fel. A színkontrentáció az állatok hátsófertáján valósul meg, így feltehetőleg a párosodásnak szerepe van a színek kialakulásában. Mind a nőstény és mind a hím az őseik színskáláját örökli.